Magyarország nem csatlakozott még az eurózónához és ez számos iparágban és szolgáltatási szektorban olyannyira látszik, hogy sokszor az adott szektor szereplői, de még inkább az ügyfelek sem értik, hogy miért van akkora árkülönbség az euróban és a forintban adott árak között. Az euróban megadott árak ugyanis szavanként, míg a forintos díjszabás leütésenként számol a legtöbb fordítóirodánál. De akár szó, akár leütés vagy karakteralapon számolunk, az eltérés látványos: az eurózónához tartozó országok fordításai legalább másfélszer annyiba kerülnek, mint a forintban megadott díjak. Ha innen nézzük, mi kifejezetten az olcsó nyelvek és országok közé tartozunk. Persze más a helyzet a nagy külföldi fordítói portálokon, ahol ugyanaz a fordító euróban megadva nem ritkán kétszer akkora díjakat jelenít meg, mint amennyiért Magyarországon, forintban dolgozik.
Ám annak ellenére, hogy az itteni fordítási díjazás kifejezetten alacsonynak számít, a fordítóirodák egymás alá ígérve hozzák el a későbbi megrendelések reményében a munkákat és projekteket, még akkor is, ha éppen a fenntartásukhoz elegendő profit keletkezik az egyes fordításokon. A kérdés, hogy ennek hol lesz a vége? Hová vezet Magyarországon ez a folyamat? Mert egy bizonyos szint alatt szakfordító már nem fogja elvállalni az adott megbízást, így az iroda kénytelen lesz képzetlen, komolyabb tapasztalattal és szaktudással nem rendelkező értelmiségieket bevonni, aminek az eredménye kétséges. Szerencsés esetben még megfelel a minőségi elvárásoknak a végső produktum, azonban a szürke zónában való tapogatózás könnyen vezethet katasztrófahelyzethez.
De mitől ennyire alacsonyak az árak? A piac láthatatlan keze szabályozna ennyire és a piaci résztvevők ennyire nem értenék, hogy van egy szint, ami alatt már nincs minőségi fordítás? Sajnos a hazai tapasztalat azt mutatja, hogy igen: a magyar cégek 90%-a kizárólag az árra utazik, a fordítást egyébként is olyan plusz megterhelő kiadásként élik meg, amit házon belül is megoldhatnának, csak „most éppen nincs rá ember.” Az esetek túlnyomó többségében nem tudatosul a cégekben, hogy az idegen nyelvű megjelenés egy külföldi piacon döntően a kommunikáció minőségétől függ, amelyben kulcsszerepet játszik a fordítás.
Európa nyugati felében a cégek nagy része ráébredt erre és nem ritkák a több éves fordítási keretszerződések sem vezető fordítóirodákkal. Megértették, hogy a többszörösen ellenőrzött fordítás milyen hozzáadott értéket képvisel és milyen fontos az új piacokon. Természetesen az ilyen fordítások lényegesen költségesebbek a ma divatos „nyersfordításnál”, amelyet a fordító megkap és visszaküld. Ez pedig – akármekkora tapasztalattal és szaktudással rendelkezik valaki – , soha nem fogja felvenni a versenyt a szaklektor és a fordítóirodai projektmenedzser által legalább kétszer ellenőrzött fordítással. Emberek vagyunk, követhetünk el hibákat mind tartalmilag, mind pedig formailag. Ezért van a lektor és a szerkesztő vagy projektmenedzser – és ezért fordulhat elő akár többszörös árkülönbség egy adott fordítási ajánlatban pontosan ugyanarra a dokumentumra vonatkozóan. Ezért érdemes mindig utánajárni annak, hogy az adott fordítóiroda ajánlatában pontosan mi szerepel: benne van-e a lektorálás, a szerkesztés és hogy pontosan milyen szakképzettségű fordító végzi az adott munkát? Ha ez megtörténik, sokszor megspórolhatjuk magunknak a bosszúságot és időráfordítást, amit a silány minőségű, vállalhatatlan fordítások jelentenek.